Nagyon nem sikerül értelmezni ezt az uniós figyelmeztetést. Akinek ez a feladata volna, csak sumákol:

Pichler Ferenc, a PM sajtófőnöke elmondta: Magyarország először 2007-ben módosított a regisztrációs adón, ekkor az unió kérésére bevezették az "avultatás" lehetőségét, vagyis azt, hogy a más tagállamból behozott használt autók regisztrációs adóját az évjárat alapján lehessen csökkenteni, idézi a MTI-t pl. a DunaTV.

Pedig a belföldi és külföldi áruk közti verseny semlegességét 5,5 éve garantálni kellene. Hogy a külföldi használt autók szénné adóztatásából, illetve a behozataluk lehetetlenné tevéséből a PM több zsét remélt besöpörni, az hadd le legyen már az EU bűne. A magyar regadószabályok helyrerugdosására az uniós eljárás több mint 4 éve indult, az eddigiek, meg a mostani csak újabb felvonás. De mi is a regadó, és mivel van az uniónak baja?

Nem sok esély van a sajtóból megtudni, ugyanis önállóan két összefüggő mondatot nem sikerül róla leírni, mindenhol az MTI-t képesek visszabüfögni. Például érdemes volna tudatosítani, hogy a regadó nem vám, nem is vámnak minősülő intézkedés. Aki emiatt akar perelni, azt hazaküldik, leülhet, egyes. A regadó a nevéhez hűen adó és nem díj, a létezése pedig nem ellentétes az unió alapelveivel. A regadó ellen nem lehet azzal a(z egyébként igaz) szókapcsolattal hadakozni, hogy túl magas, a tagállami adókat egyelőre szabadon lehet megszabni.

Ezt a részt a PM megmondóemberek kéjesen ismételgetik. A bibi azzal van, hogy a következő mondatot elfelejtik: viszont a külföldi árut sem lehet hátrányos megkülönböztetésben részesíteni. Amikor a vevőnek azért occó a hazai, mert annak az árában a behozatalhoz képest kevesebb adó hárul rá (ahogy most a kb. 3 év feletti használt autóknál), akkor bizony eljárás van, mint a fenti ábra mutatja.

Pichler Ferenc az igazságnak azt a szeletét is elfelejti kifejteni, miszerint a hatályos regadótörvény kategorikusan TILTJA, hogy a nevetséges békéscsabai zarándoklat eredményeképpen az értékbecslő eljárás bármilyen állapotú autóra a kategória adójának 10 százalékánál kisebb befizetendő összeget állapítson meg. Málta ugyanezzel próbálkozott. A belföldi autó viszont nem hőköl meg ilyen képzelt korláttól. Rendszámos, vizsgás autók vételára néha akár pár tízezer forintban is megtestesülhet.

Ha Móricka példa kell: valamit megkapsz itthon 500e forintért (és bizony 2004 előtti autónál is úgy kell venni, hogy annak az árában ott van egy bizonyos avult regadóösszeg). Akkor az ugyanolyan típusú, állapotú stb. autó behozatalánál sem követelhetnek 1 millió forint adót, csakis a belföldi árban bennefoglalt (a hazai példa autónak a megvételekor átvállalt) avult adónak megfelelő összeget.

Egészen pontosan nem tilos ennél kevesebb kérni, de ha egy forinttal nagyobb adó jön ki a behozatalra, akkor árulás van. Ennyi a matek, a megfelelő eredmény feltételek nélküli biztosítása 5,5 éve tagállami kötelezettség volna. Ja, hogy ezért hívják ezt az egészet kötelezettségszegési eljárásnak.

Persze lehet okoskodni, hogy itthon is szinte mindent meg lehet kapni, mi ez a felhajtás? Nos, talán sikerült érzékeltetni, hogy a használt behozatalra a való élettel ellentétes (tehát kamu) avulási szabályok mentén kiszabott, és ezzel jogtalanul magas regadó a külföldi áruk versenyelőnyének az eltüntetését szolgálja. Mert hiába olcsóbb, nem éri meg behozni. Bécsben utánad dobják 100 euróért, de a rendszám rá egymillió forint?

Azért tud drága lenni a hazai rom, mert nincsen verseny. Nem a hazai ipart segíted, ha a hiánygazdaság miatt (=nem jöhet utánpótlás) egyre fogyatkozó és egyre gagyibb állapotú szűk körből választhatsz, jó drágáért. Külföldön nem azért olcsóbb az autó, mert szarabb az állapota, hiába mondta ezt parlamenti jegyzőkönyvbe az egyik Einstein képviselő.

Az itthoni visszatekergetett és buherált autókat messze lekörözi bármelyik tetszőlegesen előhúzott külföldi sorstársuk. De a jelenlegi regadó szabályoknak hála labdába se rúghatnak, csak szétszedésre hozzák őket, tízezerszámra, ebből foltozzák a hazai négykerekű betegágyakat.